Ghost Town
Songfic a Ghost Town-ra, mely egy borús, svéd délutánon ötlött az eszembe. Figyelmeztetés nincs, maximum hogy megint nem történik semmi, csak a karaktereim éreznek és véreznek.
Died last night in my dreams
Walking the streets
Of some old ghost town
I tried to believe
In God and James Dean
But Hollywood sold out
- Kérlek Tommy, beszéljük meg! - Ott állt a szoba közepén, és tehetetlenül nézte, ahogy a párja heves mozdulatokkal mindent bedobál a bőröndjébe, amit talál és a sajátjának vél. Még leroskadni sem jutott eszébe, nem mozdult meg, amíg a másik arrébb ne taszította. Habár ő sokkal magasabb és izmosabb volt, mint a szőke, mégis botladozva arrébb lépett, csak az térítette kicsit magához, mikor a falnak ütközött. Olyan volt, mint aki most ébredt fel, de valójában még félig alszik, és egy rossz álomban is érezte magát, mióta arra ért haza, hogy a gitárosa nekiállt pakolni.
- Nincs ezen mit megbeszélni. Átbasztál és megcsaltál. Menj már innen, útban vagy! - rivallt rá Tommy a végén, mire Adam megrezzent és engedelmesen arrébb araszolt az útból. Végül a sarokban bújt meg, mint egy kutya, ami tudja, hogy rosszat tett és igyekszik elkerülni a büntetést a gazdájától, még ha tudja, hogy úgysincs rá esélye. Ragyogott a szeme a benne remegő, tehetetlen könnyektől, és ha tudta volna, hogy a szőke is azért nem néz rá, hogy Adam ne lássa a könnyeket a szemében, és hogy másra sem vágyik, mint hogy a férfi a karjaiba zárja, megcsókolja és ő megbocsásson neki, mint mindig... De ez most más volt. Most nem csak részeg buliról volt szó, amit elnézett neki, hanem teljesen józan pillanatról, és ez volt az, amit képtelen volt megbocsájtani neki.
- Kérlek, Tommy! Nem akarom, hogy elmenj! - A fekete utána kapott, megragadt a csuklóját, hogy visszarántsa, amikor a bőröndjéért nyúlt. Csak akkor jött rá, hogy túl sok volt a mozdulatban, mikor a párja felszisszent, de akkor rögtön el is engedte a karját. Tommy magához kapta a kezét és fájdalmasan dörzsölte a csuklóját, de úgy érezte, már úgyis mindegy, a szorítástól elkezdtek peregni a könnyei, így hát felszegett fejjel Adam szemébe nézett.
- Ha nem akartad volna, hogy elmenjek, nem smároltál volna Bill Kaulitz-al. Viszlát próbán. - A szőke nagyot nyelt, megpróbált méltóságteljesnek mutatkozni, ahogy ledörgölte a könnyeit az arcáról, majd az orrára illesztette a napszemüvegét, ami mögött nem látszanak a szomorú, könnyes szemei, és elindulva maga után rántotta a bőröndjét.
Miután becsukódott az ajtó, Adam lerogyott a kanapéra és arcát a tenyereibe temetve hagyta, hadd folyjanak a könnyei.
Tommy fél órával később, mikor nem találta otthon Ashley-t, lecsúszott az ajtó elé és zokogott.
Saw all of the saints
Lock up the gates
I could not enter
Walked into the flames
Called out your name
But there was no answer
Tommy örült neki, hogy nem kell túl sok időt töltenie az énekessel - nem volt kilátásban turné, legalábbis nekik nem, mert Adam már egy ideje tárgyalt a Queennel, nagyon úgy tűnt, hogy őket most előrébb helyezi, mint a saját projektjeit. Ha még együtt lettek volna, ha Tommy csak úgy odamehetett volna hozzá és beszélhetett volna vele (amit csak a saját sértett ostobasága miatt nem tett meg), akkor támogatta volna benne, hiszen ez volt a nagy álma, Freddie volt a példaképe, és a zenekarának énekelni maga volt a valóra vált álom Adam számára. De így a szőke nem tett mást, csak rezignáltan bólintott a hírre, hogy a próbáik megritkulnak, hamarosan pedig valószínűleg meg is szűnnek, mivel a frontember elmegy mással turnézni, és anélkül, hogy szólt volna másnak, elkezdett új zenekart keresni magának.
And now I know my heart is a ghost town
My heart is a ghost town
My heart is a ghost town
My heart is a ghost town
Adam remekül érezte magát a Queennel. Valósággal ragyogott, minden interjún mosolygott, a koncertek alkalmával pedig úgy felrobbantotta a színpadot, ahogy csakis ő képes rá. Tommy megfogadta magának, hogy nem fogja megnézni a felvételeket, mégis letelepedett a laptopja elé minden koncert utáni hajnalban, és megnézte a legelőször felkerült, rettenetes minőségű felvételeket a koncertről, miközben végig átkozta magát csendesen.
Egyszer megkérdezte Saulitól, hogy volt képes megbocsájtani Adamnek azért, mert megcsalta vele. Sauli sosem haragudott rá, csakis az énekesre, soha nem értette, miért, hiszen mindketten benne voltak, de nem is kérdezte. A finn csak annyit válaszolt, hogy nem bocsájtott meg Adamnek, de barátnak sokkal jobb, mint élettársnak, és nem akarta elveszíteni a társaságát az életéből. Tommy megértette, de ő nem volt hajlandó erre, túl sértettnek érezte magát ahhoz, hogy egyáltalán a barátjának tartsa Adamet, holott jól tudta, hogy ha bajban lenne, az énekes azonnal a segítségére sietett volna... és az keserítette el a legjobban, hogy ő nem biztos, hogy most megtette volna ugyanezt érte. Lecsapta a laptop fedelét, amin a koncert még alig ért a feléig, és az ölébe véve a gitárját, folytatta annak a számnak az írását, amin pár napja dolgozott.
Died last night in my dreams
All the machines
Had been disconnected
Time was thrown at the wind
And all of my friends
Had been disaffected
Tudta, hogy sokat jelent, mikor Adam behívta őket a stúdióba. Nem látták őt hónapok óta, csak a tv-ben vagy a youtube-on, ha figyelemmel követték a közös turnéját a Queennel. Tommy-nak hiányzott, még úgy is, hogy mielőtt elment, kifejezetten örült neki, hogy hónapokig nem kell újra a közelében lennie, mégis összeszorult a gyomra, mikor meglátta belépni az irodába. Adam mindig vidám arca most komoly volt, hacsak nem egyenesen komor, más légkör lengte be, mielőtt elment, és a szőkének rettenetes előérzete volt ettől a változástól. Adam leült az asztal másik oldalán, nagyjából velük szemben, a kezében néhány papírt szorongatott, amit most kisimított az asztalra.
- A következő albumomat másik zenekarral fogom csinálni - jelentette ki, amit Tommy sejtett, de még magának sem akarta elismerni, hogy igaz lehet. - Úgy érzem, ez teljesen más lesz, mint amit eddig csináltam, ezért szeretném, ha minden megváltozna. Természetesen, csakis akkor, ha ti is benne vagytok. Nem akarlak titeket kirúgni, mert csodásak voltak az évek, amíg együtt dolgoztunk, és ez közel sem jelenti azt, hogy nem fogunk még közösen munkálkodni valamin. De a következő albumomat szeretném mással csinálni - magyarázta türelmesen, hogy mindenki felfoghassa és megbarátkozzon a gondolattal, hogy ők nem egy zenekar már.
- Azok ott mik? - bökött Ashley a papírokra. Mindenki tudta, de szerette volna, ha Adam ki is mondja.
- A szerződés a szétválásunkról. Olvassátok el, és ha rendben van, írjátok alá. Ha valami nem tetszik, átírhatjuk - mondta az énekes, de alig fejezte be, Tommy már nyújtotta is a kezét az egyikért.
- Adsz hozzá tollat is vagy keressek? - kérdezte, miközben elhúzta Adam elől az egyik összecsatolt szerződést. Az énekes gyorsan nyújtott neki egy tollat, kissé kapkodva, mert bár mikor elment, Tommy haragudott rá (joggal), nem hitte volna, hogy még mindig ennyire gyűlöli, hiszen hónapok teltek el. Remélte, hogy lassan elapad a dühe, amíg nem találkoznak, és utána talán rendbe hozhatják a dolgokat, de amilyen könnyedén a szőke lemondott a tagságáról, úgy tűnt, ez lehetetlen.
Tommy mindenhol aláfirkantotta a nevét, nem is törődött sokat az aláírással, csak hanyagul meghúzta a legegyszerűbb vonalakat, beírta nyomtatott betűvel, amit kellett, aztán a tollat a papírra téve, visszacsúsztatta az énekesnek a szerződést.
- Végeztünk? - Adam szeretett volna a hangjában dühöt hallani, izzó és tomboló dühöt, mint mikor otthagyta őt, mert ezzel a sivár semlegességgel nem tudott mit kezdeni. Tommy nem tűnt sem szomorúnak, csak mérgesnek, mintha ez az egész nem jelentene neki semmit, holott mindenki tudta, hogy ez a legnagyobb hazugság, hiszen ez a zenekar, és legfőképpen Adam volt az élete.
Végül Adam ugyanolyan tehetetlenül bólintott, mint ahogy ott állt a lakásban és nézte, amint Tommy kidühöngi magát az életéből. És most, mint akkor, nem tett semmit, mikor a szőke felkapta a táskáját, és egyetlen további szó nélkül kiment a teremből.
Now, I'm searching for trust
In a city of rust
A city of vampires
Tonight, Elvis is dead
And everyone's spread
And love is a satire
Az élet úgy ment tovább, mintha az elmúlt öt év nem is létezett volna. Tommy a szólóalbumán dolgozott, miközben összejártak az új zenekarával. Még ő maga is meglepődött rajta, hogy milyen jól megértik egymást mindannyian, bár voltak kisebb viták, de hamar remek kis társasággá kovácsolódtak. Gyakran kapta magát azonban azon, hogy összehasonlítja a tagokat a régi zenekarral, és amikor elbambult egyetlen percre is, az jutott eszébe, mennyire hiányoznak neki a közös hülyülések a turné alatt, a nyaralások, a fergeteges partik. Nem tudta kiverni a fejéből őket, mert dacból ment el, mert talán Adam egész „lecserélem a zenekaromat”-ötlete tőle indult ki, abból, hogy összevesztek, és képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy valójában miatta hullott szét az egész. Csak egyszer kellett volna még megbocsájtania, egyetlen egyszer... és talán most is próbálnának, ahelyett, hogy ő otthon pengeti a gitárját, mert az új zenekarával nem próbál hajnali egyig, mint Adammel annak idején.
Amikor úgy érezte, nem bírja tovább a négy fal között, nem egyszer hajnalban indult neki a városnak, gitárral a hátán, füzettel és tollal a táskájában, és csak járta a várost, akár egy szellem, aki ott ragadt, de nem tudja, mi célból. Mikor belefáradt a járkálásba, leült az első padra, amit meglátott, és pengetni kezdett. Csak játszott és játszott, néha egész éjszaka, a régi dalokat, sosem volt dalokat, és azokat, amiket szerzett, de már nem hangozhattak el Adam szájából, másnak pedig nem volt hajlandó odaadni őket, hiába kérte a mostani énekese. Nem lett volna ugyanaz.
And now I know my heart is a ghost town
My heart is a ghost town
My heart is a ghost town
My heart is a ghost town
Adamnek kijött az új albuma. Bármennyire is szerette volna, nem volt hajlandó meghallgatni, távol akarta tartani magát tőle, a hiányától, amennyire csak lehetett, és mikor meghallotta a hangját, úgy tépett a fájdalom a bensőjébe, mintha tegnap szakítottak volna, és ő még mindig Ashley kanapéján lakna, az önsajnálásba merülve. Ahányszor vásárolni ment, elővigyázatosan betette a fülhallgatóját és zenét kapcsolt rajta, hogy ne hallja a rádióból szóló dalokat. A társai és a barátai szerint paranoiás volt, de csak magát akarta megóvni attól a rettenetes, lüktető fájdalomtól a szívében, ami ilyenkor fogta el, így hát csak legyintett a véleményükre, mint akkor is, amikor megpróbálták kibékíteni Adammel. Hiányzott neki, de nem akart még egyszer megbocsájtani, így a fülhallgatójába és a gitárjába menekült.
There's no one left in the world I'm gunslingin'
Don't give a fuck if I go
Down, down, down
I got a voice in my head that keeps singing
Oh, my heart is a ghost town
Végül egy kocsmában érte utol a végzet. Péntek este volt, úgy gondolta, neki is kijár egy kis lazítás, és felkerekedett, hogy megigyon egy sört, de nem volt kedve boltba menni, így végül itt kötött ki, a bárpultnál ücsörögve (mint az elmúlt hetekben minden pénteken, és néha más napokon is). Éppen talán a kezdő sör utáni whisky-jét kortyolgatta, mikor felcsendült a rádióból a gitár kezdő taktusa. Akkor még nem figyelt fel a számra, mivel soha nem hallotta, így nem is tudta, milyen, de mikor Adam édeskés, szomorú hangja kúszott elő a hangfalakból, megremegett a kezében a pohár.
- Mostanában mindenhol ez megy - mordult fel a csapos unottan. Ő már hallotta vagy ezerszer, nem az ő stílusa volt, de mikor másik sávra akart kapcsolni, Tommy leintette.
- Nem hagyná bent? Én még nem hallottam - kérte, mire a csapos megvonta a vállát, és visszafordult ahhoz a néhány vizes pohárhoz, amit még nem törölt el. Ahogy a szám egyre tovább és tovább zengett, a szőke szemeibe lassan könnyek gyűltek és néhány belehullt a pohár alján maradt kevéske italba.
- Te szerelmes hülye... - szipogta halkan az énekesnek, holott úgysem hallotta volna, nem tudta, hol lehet. Tudta, hogy a dal az elmúlt időnek szól, neki szól, és emellett már nem tudott úgy elmenni, mint mikor kilépett a lakásuk vagy a stúdió ajtaján. Fizetett, majd felállt, meg sem itta azt a maradék whisky-t, csak kisietett a kocsmából, hogy fogjon magának egy taxit. Döntött, és remélte, hogy Adam sem gondolta még meg magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése