Hajsza

Hajsza
3. fejezet

2. fejezet

Még élek! ...úgy-ahogy. Szóval, valahogy csak összedobtam egy folytatást a műhelyben, nem a legjobb, kicsit nyugi van Brianék háza táján, de csak átvezető-fejezet, nem kell aggódni ;) Megismerjük őket egy kicsit jobban, és pár új karakter is bekerül a képbe.

Gerard arca hol zöld volt, hol fehér - egyébként is világos volt a bőrszíne, de ez a sápadtság megijesztette Briant. Tudta, hogy ha előbb ellátja, a sebláz meg sem közelíti a férfit, de nem volt rá idejük, mert ha nekiáll a motelben, valószínűleg a kihívott rendőrök elfogták volna őket és akkor nekik annyi, egy ketrecben várhatták volna a halált. Most viszont nem volt nyom, amin követhették őket, remélte, hogy talán pár napig nyugtuk lesz, amíg kitalálják, mit tegyenek. Ezt azonban sokkal egyszerűbb volt gondolni, mint megtenni, hiszen fogalma sem volt, kiben bízhatnak még egyáltalán.

Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor meglátta egy vendégház kirajzolódó vonalait az út mentén, mert anélkül esteledett be, hogy észrevették volna. Megállt az autót a parkolóban, de a motort járva hagyta, hogy azonnal mehessenek, ha kell, úgy szállt ki az autóból, majd a barátságos faház felé indult. Itt nem jelezte a belépését csilingelés, azonban amint megérezte a hátsó helyiségből áradó illatokat, a gyomrába éhség tépett, és csak akkor jött rá, hogy egész nap semmit nem ettek eddig.

- Miben segíthetek? - fordult felé a kerek arcú, mosolygós, nagyjából vele egykorú nő, aki rögtön elszörnyedt Brian kinézete láttán. - Mi történt magával?

- Ne aggódjon és inkább ne is kérdezze. Egy barátommal épp bejárjuk az államokat autóval és érdekes helyzetekbe keveredünk néha. Láttam, hogy van pár vendégháza a kunyhó mögött, van egy szabad két éjszakára? - mosolygott rá negédesen, a nő pedig majdnem felgyulladt a szikrázó, kék szemeitől.

- Persze, most nincs sok vendégünk, a négyest kapják, az két személyes. Szeretnének vacsorázni? Mert ahhoz sietniük kell, hamarosan vége a vacsoraidőnek - tájékoztatta a hölgy, miközben átadta a kulcsot és Brian fizetett. A férfi elgondolkodó, majd szomorú arcot vágott, a kezét pedig a hasára simította, tökéletesen alakítva az ártatlan turistát.

- Nagyon éhesek vagyunk, ami azt illeti, de nemrég váltottam fel a barátomat vezetésben és ő most alszik. Lehetne, hogy beviszek neki egy adagot? Ígérem, nagyon vigyázunk majd az ágyneműre! - fogadkozott, a tőle telhető legártatlanabb tekintetét bevetve, és szerencsére a lágyszívű asszonyt könnyen megszédítette vele.

- Hát, nem szoktunk ilyet csinálni, de most az egyszer viszek maguknak. Pakoljanak csak be, majd én elviszem. De holnap szépen lejönnek és megeszik a reggelit az étkezőben! - fenyegette meg Briant, de a hangjának nem volt éle, sokkal inkább huncutság csendült benne. A férfi szorgosan hálálkodott, majd felkapva a kulcsot, kisietett a főépületből.

Kinyitotta az autó ajtaját Gerard mellett és óvatosan megrázta az ép vállát, hogy felébressze. A vörös felrezzent, de állapotához képest hamar rájött, mi történik körülötte, így lassan kikecmergett a kocsiból, és már nyújtotta is a jó kezét.

- Adj egy táskát. - A hangja nehéz volt és reszelős, a torka száraz, mire Brian rögtön meg is rázta a fejét. Gerard valamiért nagyon szépnek látta, ahogy a hosszú tincseken felszikráznak az éjszaka fényei.

- Még mit nem. Örülök, ha beletalálsz a kulcslyukba. Négyes ház - jelentette ki, és a kezébe is nyomta a kulcsot. Míg a magasabb hunyorogva kereste a megfelelő házat az este gyenge fényében, Brian leállította a motort, kivette a kulcsot és lezárta az autót, miután kivette a csomagjaikat. Amikor a házhoz ért, Gerard épp győztesen benyitott az apró házikóba, amely mindössze egy háló-nappaliból állt és egy fürdőszobából, amit függöny takart, mert az ajtónak nem lett volna hely. Otthonosan volt berendezve a kis kacatokkal, amik díszítésként szolgáltak és a néhány könyvvel az ablakpárkányon. A vörös valamivel jobban érezte magát az esti levegő hűvösétől és szerencsére a házikóban sem volt sokkal melegebb, de Brian azért ablakot nyitott, biztosra akart menni, hogy a társa láza holnap reggelre lemegy, mert nem volt sok vesztegetni való idejük. Gerard rögtön lerúgta a cipőit, majd leküzdötte a nadrágját és az inget is, hogy végre megkönnyebbülten nyúlhasson el a takaró alatt. Fáradt volt és nagyon szeretett volna már rendesen, ágyban aludni, még ha valahogy mélyen az esze azt is mondta, veszélyes így elengednie magát, a láz most erősebb volt, mint bármilyen észérv.

- Ne aludj még, enned kell. Egész nap üres gyomorral furikáztunk, hamarabb rendbe jössz, ha van miből dolgoznia a testednek - szólt rá Brian, amiért a vörös úgy érezte, nagyon meg tudná ölni. Tudta, hogy igaza van, a gyomrát égette az éhség, de ha arra gondolt, hogy eszik, azonnal felfordult a gyomra és megőrjítette ez a kettős érzés. A fekete viszont nem foglalkozott tovább vele, felpattant a saját ágyáról a kopogásra és egyből az ajtóhoz sietett, résnyire nyitva csak azt. A mosolygós nő állt ott, a kezén egyensúlyozva két tálcát, mire Brian suttogva közölte:

- Nagyon szépen köszönjük, ön csodálatos! A társam már alszik, de rögtön felébresztem, hogy ne hűljön ki a vacsora - mosolygott a hölgyre, majd át is vette tőle a két tálcát. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy tudott kopogni velük a kezében, de végül gyorsan napirendre tért a dolog fölött és amint a nő megfordult, a csípője egy elegáns mozdulatával belökte az ajtót.

- Ez szép volt - dicsérte meg halkan Gerard, és a jó karjával már nyújtózott is a tálcája felé. A fekete először azt hitte, félrebeszél, ezért pontosított, miközben a vacsoráját turkálta. - Az a mozdulat a csípőddel. Tisztára, mint egy táncos.

- Ne bolygasd a múltamat. Jobb, ha van, amiről nem tudsz - bámult rá Brian fenyegetően, majd ő is visszatelepedett az ágyára és jóízűen nekilátott a vacsorának. Gerard, bár a gyomra kissé tiltakozott ellene, leerőszakolt a torkán pár falatot és hálásan sóhajtott, hogy végre van benne valami, de hamarosan elzöldült az egész arca, és lassan az éjjeli szekrényre tette a tálcát. A fekete közben teljesen végzett a sajátjával, mert pokolian éhes volt, így aggódva nézte, hogy Gerard még a felét sem ette meg.

- Nem megy. Ha többet eszem, kijön az egész - panaszolta szenvedve a vörös, és hiába a jóleső hideg levegő, a fáradtságtól újra leverte a veríték, úgyhogy inkább visszabújt a takaró alá, majd pillanatokon belül el is aludt. Brian látta rajta, hogy úgysem fog nyugodtan aludni, így ő felkelt az ágyról, kerített egy rongyot, meg egy tálat, majd az immár vizes ronggyal és hideg vízzel teli tállal a vörös ágya mellé telepedett. A hideg anyagot a férfi homlokára tette, a tálat pedig maga mellé, hogy ne kelljen mindig a fürdőbe rohangálnia, ha újra kell hűtenie, majd füzetet ragadott és elkezdte átvenni a lehetőségeiket.

Időközben valahogy elaludhatott, mert arra ébredt fel, hogy Gerard felnyögött az ágyon. Álmosan kinyújtózott a rongyért, ami időközben rendesen átmelegedett, majd bevizezte és visszatette a homlokára. Épp el akarta húzni a kezét, de Gerard a jó kezével megragadta a csuklóját és nem eresztette, akárhogy próbálta elhúzni, így egy idő után feladta. Hagyta, hadd szorongassa a kezét, lázas bőre izzott a kézfején, ahogy lecsúszott a keze a csuklójáról.

- Frankie... - nyöszörögte öntudatlanul, mire Brian megfeszült. Szerette volna valahogy megnyugtatni a férfit, de nem akart belemenni a játékba, mert tudta, akkor csak ébredés után jobban fájna neki a tudat, hogy azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert a szerelmét megölték. Így hát csak ült ott némán, belefeledkezve a forró szorításba a kezén és Gerard zaklatott nyöszörgésébe, ahogy újra és újra a párját hívta álmában.

Ezek után nem nagyon aludt vissza, a szabad kezével gyakran cserélgette a rongyot Gerard homlokán, akinek lassan kezdett visszatérni az eredeti testhőmérséklete, ezt főleg az őt szorongató kezén érezte. Valamennyire elbóbiskolt reggel, de mikor Gerard megmoccant, ő is azonnal felrezzent és elhúzta az ujjai közül a kezét, hogy a vörös ne érezze kényelmetlenül magát, és fel is állt mellőle. Arra már nem igazán maradt ideje, hogy úgy tegyen, mint aki aludt is éjszaka, meg értelme sem lett volna, amúgy is látszott rajta a nyúzottság.

- Kösz - mosolygott rá Gerard, amint felébredt annyira, hogy érzékelje, mi a helyzet.

Ne köszönd, menj el zuhanyozni, aztán átkötlek. A reggelit már nem hozathatom be, úgy kellett kibájolognom a vacsorát is - forgatta meg a szemeit Brian, mire a vörös felnevetett.

Te és a bájolgás...

Hé, tudok kurvára kedves is lenni, ha akarok, csak általában nem akarok. Na hordd el magad fürdeni, mielőtt csinálok rád még pár lyukat! - fenyegette meg Brian, mire a férfi felnevetett újra, és miután kikecmergett az ágyból, eltűnt a fürdőben. A fekete nem bánta, hogy Gerard sokáig elvan, legalább ő maga is el tudta rendezni csapongó, kétségbeesett gondolatait, bár még maga sem tudta, mik is azok. Sajnálta Gerardot a történtek miatt és végülis együtt voltak a bajban, így ha barátoknak nem is nevezték egymást, a szövetséges jelző biztos volt. Mégis, Brianben felbukkant a régi érzés, mikor még volt csapata, kivel viccelődni és elütni az időt a megfigyelések között, Stef és Steve nevetése, amikor mindig Steve-től zengett a kocsi vagy a ház... de Steve meghalt és akkor az útjaik elváltak, mert kettejük mindig a harmadik hiányát jelezte.

Mikor Gerard kijött a fürdőből, az alacsonyabb rögtön felváltotta, igyekezve nem észrevenni a duzzadt szemeit és a halvány, vörös csíkokat az arcán, amikről ordított, hogy azért volt bent sokáig, mert sírt. Ő gyorsan végzett a fürdőben, így hamar ki is lépett, Frank tiszta ruháiban. Elkapta Gerard fájdalmas pillantását és el is határozta, hogy amint lehet, szerez magának új ruhákat, neki is furcsa volt egy halott ember ruháit hordani, Gerardot pedig önkéntelenül is a szerelmére emlékeztette és ezt a legkevésbé sem akarta. Ahogy a férfi ott várta felső nélkül, az ágyon ücsörögve, minden igyekezete ellenére kíváncsian futott végig a pillantása a felsőtestén, miközben magához ragadta az elsősegély-csomagjukat, meg egy széket, amire leülhet vele szemben és áttisztította a sebet, majd szakértően kötözni kezdte.

Az egész délelőttjük kínos csendben telt. Szerencsére senki nem kérdezett rá, miért nem használja Gerard a jobb karját, így megúszták kínos magyarázkodás nélkül a reggelit és az ebédet is. Bár bölcsebb lett volna visszahúzódniuk a kunyhóba, főleg Gerard állapota miatt, mégis kint ragadtak a szabad levegőn ebéd után. Szép és kellemes idő volt, határozottan sétára alkalmas, így céltalanul sétálva élvezték a napsütést és a lágy szellőt, ami néha megborzongatta a fákat.
Frankie nagyon szerette az ilyen időt - szólalt meg hirtelen Gerard, megtörve a köztük feszülő csendet.

Ha állandóan róla beszélsz, sosem fogod elfelejteni, ami történt. Minek kínzod magad? - bukott ki Brianből, de gyorsan észbekapott, hogy megint bunkóbb volt a kelleténél. - Bocs, nem úgy értettem. Minden jogod meg van gyászolni, én is megtettem, mikor Steve...

- Ne keverd össze egy kolléga halálát a szerelmemével. Mi akármikor meghalhatunk, de őt annyira próbáltam megóvni ettől az élettől! Nem akartam, hogy megtudják, bármi köze van hozzám, mégis megölték... - Gerard elfordította a fejét és ökölbe szorította a kezeit, hogy ne remegjenek. Szánalmasnak találta volna, ha egy bérgyilkos keze remeg, mert már csak az maradt neki, a szakmája és a bosszú. Brian inkább nem szólalt meg, mert az csak további veszekedést szült volna, és pont most nem lett volna jó ötlet széthúzniuk. Nehezen ismerte be az egója, de ha ezt túl akarják élni, össze kell dolgozniuk, mert egyedül nem bírnak el a megbízóval és a bérenceivel, akárkik is és akárhányan vannak. Így sem volt sok esélyük, de legalább számíthattak valaki segítségére, így Brian nem akarta, hogy egy ostoba vita és Gerard keserűsége szétválassza. Visszanyelte hát a választ és fókuszálatlanul az előttük magasodó fa levelei közé bámult. Egyre az éjszaka írt jegyzetek jártak a fejében, telefonszámokat és neveket pörgetett a gondolataiban, de a legtöbbet el is vetette. Stef kiszállt, nem akarja bajba keverni és feltépni benne a régi sebeket, Bill megbízhatatlan, annak beszél, aki fizet vagy szimplán nagy a farka, Tom meg semmit nem képes titokban tartani a testvére előtt, így hamar kifogyott a használható ötletekből.

Sok ismerőse volt a szakmában, de kevesen, akiben megbízott volna, és még kevesebben, akihez fordulhatott volna, ha akkora bajba kerül, mint amiben éppen dagonyázik.

- Talán megkérdezhetnénk Patricket, tud-e nekünk segíteni - vetette fel Gerard, mintha csak a gondolataiban olvasna. Brian pillantása rárezzent, hogy mutassa, alig várja, hogy kifejtse, mégis mi vezette erre. Az ötlet kétségtelenül nem volt rossz, Patrick az ő tanítványa volt, ismerte a képességeit és a lojalitását is, de mégsem jutott eszébe, valószínűleg azért, ahogy a legutolsó alkalommal elváltak.

Neki vannak kapcsolatai, ismerjük és megbízható. Kétlem, hogy kiadná a titkaidat valakinek, aki eleget fizet vagy elég nagy a farka. Amennyire odavolt érted, szerintem ha kínoznák, sem mondana semmit - magyarázta Gerard, és az ép kezével hátratűrte a haját a füle mögé.

- Egy próbát megér. Talán bele sem halunk - sóhajtott Brian, de nem tervezte részletezni, így Gerard hiába vetett rá egy kérdő pillantást, ő úgy tett, mintha nem vette volna észre. Helyette visszafordult, a kunyhójuk felé, ami egyre kevésbé tűnt barátságosnak és hívogatónak, ahogy az idő telt. Brian gyakorlatban edződött, és néha nagyon is jól jövő paranoiája egyre inkább nógatta, hogy induljanak tovább, de ő nem akarta megkockáztatni, hogy Gerardot addig hajszolja, amíg kórházba nem juttatja, mert az mindkettőjüknek egyet jelent a hullaházzal.

- Menjünk vissza - ajánlotta, mire a fiatalabb tiltakozni akart, azonban rájött, úgysem lenne értelme ellent mondania Briannek, hát egy sóhaj után elindult ő is.

A kunyhóba érve Brian hagyta, hogy először ő menjen zuhanyozni, mert bár a reggel nem volt még messze, Gerard szeretett volna egyedül lenni, és tudta, ez csak a víz alatt lehetséges, ahová Brian nem követi. Addig az idősebb férfi átnézte a telefonjában még egyszer a számokat, ötletek után keresve, hátha nem kell feltétlenül Patrick segítségét kérniük, de sajnos senki más nem volt a listán, aki talán még volt is annyira őrült, hogy szembeszálljon mindennel, csak azért, hogy betegyen valakinek. Elgondolkodva nézte a felnyitott képet a telefonon - akkor Patrick még mosolygott, ahogy lekapta magukat egy csók közben, ma valószínűleg inkább elvágná a torkát.

- Mikor indulunk? - kérdezte Gerard, tiszta, új ruhában kijőve a falatnyi fürdőből, mire Briant rögtön lezárta a telefont, és felnézett rá.

- Holnap reggel. Azt akarom, hogy ma még pihenj. - Gerard kelletlenül bólintott, nem tetszett neki, de megértette. Leült Briantől tisztes távolban az ágyra, mire a fekete kipakolta a jegyzeteit közéjük, hogy tervezni tudjanak. A nap többi része a jövő elképzelhető irányairól szólt, és ha őszintén akartak lenni... egyik sem volt túl pozitív.